Céltudatos örömmel végzett tevékenységek

• A céltudatos örömmel végzett tevékenységek

A céltudatos örömmel végzett tevékenységekkel oldani lehet a tartós stressz égető problémáit, elsősorban az egészség fejlesztésen keresztül. Egészségfejlesztő terapeutaként felkutatom a hivatalos ezirányú alapkutatások eddigi eredményeit a magatartásorvoslást is, s eredményeit be építem a saját eszköztáramba.

A magatartásorvoslás a biomedicína és a magatartástudomány szintézise, amely egyaránt kiterjed a klinikai orvoslás és a megelőző orvostudomány területeire.

A XX. században, különösen annak második felétől fokozatosan előtérbe került a prevenció, a betegségek megelőzése és az egészség fejlesztése (Raczynski-DiCelemente, 1999). Ennek egyik oka, hogy a tudományos haladással felismerésre került a betegségek megelőzhetősége. Több szintre osztották a megelőzést is s ezek közül számunkra a harmadlagos megelőzésben jut szerep, habár létjogosultságát sokan vitatják, hiszen valójában nem csupán betegségmegelőzésről van szó, hanem az állapotromlás vagy szövődmények kialakulásának megelőzéséről.

A mai modern társadalomban a krónikus betegségek gyakorisága drámai méreteket öltött, s emiatt a harmadlagos prevenciónak különösen megnőtt a jelentősége. A gondozás és a rehabilitáció eszközei biztosítják, hogy a krónikus betegségben szenvedő egyén is megfelelő életminőséget érjenek el. Természetesen a egyének vagy csoportok együttműködése, (compliance) ezekben az esetekben sajátos terapeuta-beteg kapcsolatot tételez fel, s egyúttal az egyén aktív közreműködését igényli egészségi állapotának alakításában. Ez sokszor életmódkontrollt jelent, hiszen akár a gondolatok kontrolljáról, akár a vércukorszint-kontrollról, akár vérnyomás-ellenőrzésről van szó, az egyén az, aki saját életmódján változtatni tud annak érdekében, hogy állapotának romlása hosszú távon se következzen be. De ugyanígy fontos szerepe van a terapeutának olyan „egészséges” embereknek nyújtott ismeretek továbbításában, akik nem igénylik a hagyományos orvoslás eszközeit.

Az egészségfejlesztés modern koncepciója középpontjában tehát életmódunk megváltoztatása áll (Pikó, 2002). Az ún. Ottawa Charta az egészségpromóciót úgy határozza meg, mint az a folyamat, amely képessé teszi az embereket az egészségük feletti kontroll megszerzésére és egészségük fejlesztésére. Az egészségpromóciót régebben helytelenül egészségmegőrzésnek nevezték, manapság azonban inkább a sokkal tágabb hatáskörű egészségfejlesztést értjük alatta. Lényeges különbség, hogy beletartozik az egészségesek mellett a beteg egyének folyamatos és tudatos támogatása is, amely megfelel a megelőzés általános elvének.

Az egészségünk feletti kontrollt pedig kétségtelenül az életmódunk feletti kontroll megszerzése biztosítja, ez pedig tudatos és aktív folyamat.

A szociológia egyik atyja, Max Weber életstílus-meghatározása két elemre hívja fel a figyelmet. Az egyik elem a választás, azaz minden egyén az életmódját saját maga alakítja ki azáltal, hogy döntéseket hoz. A másik pedig az esély, amely meghatározza az életmódnak azt a sajátosságát, hogy mégsem teljesen szabadon hozzuk az egyéni szintű döntéseinket. Életmódbeli választásaink esélyét ugyanis az adott társadalmi struktúrában, illetve kulturális térben elfoglalt helyünk jelentősen beszűkíti. Mindig csak az adott körülmények között, viszonylagos szabadsággal hozhatjuk meg életmódbeli és magatartási döntéseinket.

Ahhoz, hogy sikeres egészségfejlesztési programot alakítsunk ki, ismernünk kell a legfontosabb esélynövelő hatásokat, valamint azokat a faktorokat, amelyek a védelemben játszhatnak szerepet.

Az életmód egyik megnyilvánulása az egészségmagatartás. Az egészséggel kapcsolatos magatartás magában foglalja a preventív egészségmagatartást, az egészség megtartását és az egészség fejlesztését elősegítő magatartásformákat, mint például az érzelmeinkre való odafigyelést, egységtudatot, felelősségtudatot, céltudatosságot, táplálkozáskontrollt, kreativitást, játékosságot, tanulást, a sportolást stb. Az egészségmagatartás elemei között nem mindig egyértelmű a kapcsolat, az tükrözi a háttérben megbújó motivációs tényezőket. A statisztikai adatok alapján leggyakoribb, hogy az életmódbeli minták egy koherens életstílust követnek.

A protektív-védő hatások közül ki kell emelni a pozitív érzelmek mellett a társas kapcsolati hálót, a társas támogatást mint olyan jelenséget, amely képes akár a káros hatások semlegesítésére, "pufferszerepre" is.

A sporttal együtt a társas támogatás pszichoszociális puffernek minősül, amely elnevezést a biokémiai pufferektől kölcsönözték a magatartás-epidemiológiával foglalkozó kutatók (Pikó, 2002). E kedvező hatások pszichofiziológiai és biokémiai alapokon működnek, s ez alátámasztja a magatartásorvoslás integratív szerepének fontosságát, amely a pszichoszociális és a biomedikális hatások elemzését egyaránt magában foglalja, azaz biopszichoszociális orvoslást valósít meg. A védőfaktorok akár a rizikótényezők jelenléte ellenében is képesek jótékony hatást kifejteni, ezért kézenfekvő e hatások fejlesztése.

A társas kapcsolatok és a sport mellett a kreativitás fejlesztése is aktív védelmet jelenthet, hiszen egyaránt képes pótolni az élménykeresést és hat az unalom ellen.

Az 1970-es években pszichológus szakemberek egy csoportja vetette fel a testi és lelki edzettség fontosságát, amely a protektív tényezők szerepével összecsengve akkor is képes kifejteni hatását, ha egyébként számos veszélyeztető tényező van jelen. Ezek a pszichológusok ugyanis észrevették, hogy vannak olyan egyének, akiknek igazából nehéz életük van, tele pszichoszociális kihívásokkal, sőt lelki traumákkal, és mégsem lesznek mentálisan betegek.

A pszichopatológiai mechanizmusok ugyanis nem csupán a rizikótényezők hatásából fakadnak, hanem inkább a rizikó- és védőfaktorok eredőjéből, a protektív tényezők jelenléte és a pozitív emóciók alakítottak ki.

Az egészségfejlesztő terapeuta pozitív pszichológiája tehát leginkább azzal járulhat hozzá a prevencióhoz, hogy felhívja a figyelmet a pozitív emberi jellemvonások fejlesztésének szükségességére. További előnye, hogy nem hangsúlyozza a károsodást, nem választja el a kórost a normálistól, s ennélfogva nem címkéz, ugyanakkor azonban a lelki edzettség propagálásával mégis jelentősen segíti a pszichoszociális problémák és a különféle mentális zavarok kialakulásának megelőzését.

A modern társadalom sokrétűen befolyásolja az egyének adaptációs képességét. A modernizáció számos következménnyel járt a társadalmak számára. A felgyorsult életritmus, a hagyományos közösségek, értékrendszer és világkép felbomlása, amelyek adaptációs képességünket rendkívüli mértékben igénybe veszik. Mindebből következik, hogy az egészségfejlesztő terapeuta munkájának hatékony egészségfejlesztés és betegségmegelőzés elméletének és gyakorlatának magatartástudományi alapokra is kell épülnie. Az egyéni személyiségstruktúra szabályszerűségei választ adhatnak az egyéni rizikófogékonyság mibenlétének megértéséhez.