Kínában a régi időkben az emberek azért fizettek az orvosnak, hogy egészségesek maradjanak. Mindez pusztán azért volt lehetséges, mert a finomanyagi test visszajelzései révén jóval a fizikai tünetek megjelenése előtt, mondhatni csírájában felismerhető a leendő betegség.
Tehát a gyógyító fő feladata az volt, hogy segítsen a páciensnek fenntartani a harmónia állapotát a testalkat, életkor, évszakok, természeti környezet függvényében. Mindezt annyira komolyan vették, hogy ez némely korban nem volt teljesen veszélytelen hivatás. Ha a császár betegség miatt idő előtt sírba szállt, esetleg vele temették a házi orvosát is.
A test a táplálékból épül fel, azzá válunk, amit megeszünk, tartja a mondás. Ebből következik, hogy a megelőzés legkézenfekvőbb módja a helyes étrend megválasztása. Ehhez járul még a megfelelő táplélékkiegészítők, vitaminok, életmód, testgyakorlat, lakókörnyezet is. A gyógyászatban használatos növényeket is eszerint kategorizálták.
Kifejezetten mérgező hatású növényeket csak végszükség esetén alkalmaztak, ellenméregként, vagy életmentőként. A második vonalat az erős hatású drogok képviselték, kifejezetten terápiás célzattal. Értelemszerűen ez a terület még így is óriási szaktudást és körültekintést igényelt. Széles körben alkalmazták azonban a harmadik csoport képviselőit, ezeket manapság élelmi gyógynövényként említhetnénk.
Az ókortól szinte minden nép életében kiemelt szerepet játszott néhány növény, amelyet nagy becsben tartottak, vagy éppenséggel minden bajra alkalmas áfiumként tiszteltek. Ilyenek többek között a ginszeng, gyömbér, fokhagyma, fehér fagyöngy, fekete kömény, kamilla, zsálya, körömvirág, virágpor, méz, propolisz. De rendkívül lényeges a megfeleltetés, aminek szellemében egy adott növény elfogyasztása mindig a természet ritmusához igazodik, figyelembe véve az alkatot, az évszakot, az életkort, az időjárást.
Azt már régóta tudjuk, hogy késő ősszel érdemes az immunrendszert erősíteni, a téli időszakban több meleg ételt enni, ajánlatos a tavasz kezdetén méregtelenítő, tisztító hatású, vitamindús növényeket magunkhoz venni.
Keleten mindehhez még hozzáteszik, hogy az érzékszerveink által befogadott információk szintúgy lényegesek a teljesség érzetéhez. A kínai öt elem például megfeleltethető az öt fő szervrendszerünknek. Ahhoz tehát hogy minden szervünknek megadjuk a megfelelő, neki címzett rezgést, ahhoz mind az öt elem által képviselt alapanyagot, ízt, színt szerepeltetni kell az étrendünkben. Hasonlatos ez egy vonós hangszerhez, amelynek öt húrja van, és mindegyik húrt külön-külön is hangolni kell. Sem túlfeszíteni nem szabad, mert akkor elpattan, sem túl laza nem maradhat, mert akkor hamisan szól majd.
Mindazt, amiről fentebb szó volt, mi is gyakorlattá tehetjük, mégpedig itt és most, amennyiben hajlandóvá válunk az önismeret rögös útján járni. Igaz, nem jelent majd könnyed menetelést, mert a fizikum feltérképezésétől kezdődően az energetikai és érzelmi mintákon át a tudattalanba szorult tartalmak feltárásáig bezárólag nagyon sok a buktató.
Tehát helyesebb ha nem mondjuk, hogy valamiféle betegségben szenvedünk, hiszen nem csupán vétlen elszenvedői vagyunk egy-egy elváltozásnak. Pusztán a megjelenési forma változik a tünetek tekintetében, mégpedig attól függően, hogy aktuálisan melyik életterületünk igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Mindaddig, amíg nem értük el az egység állapotát, a kettősségek világában élünk, nem vagyunk egészek. Tehát nem csoda, ha az egész-ségünk olykor csorbát szenved, ez a poláris lét természetszerű velejárója. Ennek szellemében önostorozás nélkül tudjuk elfogadni azt is, ha elér minket a baj., hiszen ahogy öntudatra ébredünk, már tudjuk, hogy ez is minket szolgál.
